Nagyon rég óta nem írtam ki magamból a dolgokat. Úgy döntöttem most megpróbálom, saját magam miatt. Bár lehet csak kusza össze-vissza mondatok lesznek.
 Elfáradtam. Ez már túl sok volt nekem. Lelkileg, érzelmileg teljesen kimerültem.
 Nem tudom mit tegyek. Miben higyek és mibe ne. Azt mondják az idő mindent megold. De mi van, ha nekem nincs annyi időm? Mi van ha már elfogyott? 1 évi idő úgy gondolom elegendő volt a várakozásra és vágyódásra.
 Milyen rossz, hogy a gondolkodásunk befolyásolja az elkövetkező cselekményeket. Már reménykedni sem merek, mert ha reménykedek, hoy naa hátha jó lesz, sosem lesz úgy. Ha pedig nem, szintén.
 Egész nap az ágyba kéne feküdjek, alugyak és kikapcsoljam az agyamat.
     De nem tudom.
 Folyamatosan ezek a szavak járnak a fejemben: mikor? miért? akarom! fáj! még meddig? stb. - ezekkel együtt elmondhatatlan érzelmek.

  "A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át. "


  És így van! Érzem és tudom, hogy akarjuk egymást és, hogy részese vagyok az ő szomorúságának, boldogságának és összezavarodásának egyben. Sajnálom...tényleg. De nem tudok mit tenni. Az ember amikor döntést hoz, mindig arra törekszik, hogy a legjobb döntést hozza. Abban a pillanatban, amikor meghozzuk azt a bizonyos döntést, a legjobbnak látjuk. Rossz, ha azt hisszük rosszul döntöttük, vagy hogy a másik rosszul döntött.

  "E pillanatban semmire, senkire sem vágyom jobban, mint rád. Ne mondd, hogy nem érzed, hogyan szikrázik köztünk a levegő! Ne mondd, hogy nem égsz ugyanúgy a vágytól, mint én!" 

5 év. Ez az 5 év sokmindent meghatároz. Viki 5 éves szülinapját, a szüleim elválása óta eltelt 5 évet, és az én 15. születésnapomat. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. Na meg olykor milyen lassan...mikor azt akarnánk lassan teljenek a napok, órák, percek, akkor telnek el a leggyorsabban. Mikor meg azt akarnánk, hogy minél gyorsabban teljen az idő, annál is lassabban telik.
  Ma fél 8-8 körül kimentünk Vikivel a mezőre. Én szaladtam, ő szaladt utánam. Labdáztunk. S természetesen bele kellett másszon a patakba és kifele jövet alap dolog, hogy össze kellett engem sározzon. hülye döög. :D
 Szeretnék valami új trükköt tanítani neki, de még sejtelmem sincs, hogy mit. A napokban kitalálom és nekifogok a betanításnak. Persze már előre látom,milyen makacs és önfejű lesz. Nincs mit tenni, mégis csak a gazdájától tanul a kutya.:P
  Szőőr invázióó! 3-an is elkezdtek vedleni. Utálooom! Minden tiszta szőőr. Na de szerencsére végre lett egy segítőkész furminátorunk :D Egész jól kiszedi a szőrt. De még így is reggeltől-estig fésülhetem őket, akkor sem fog kijönni az összes. Így még egy hét, míg szép csupaszok lesznek :D

        HÚ!
  Hát igen. Már vagy egy éve nem frissítettem a blogot. Teljesen megfeletkeztem róla sajnos. A napokban nyitotta fel a szemem egyik jó barátom, hogy mi is van a weboldalommal. Ezeleőtt is szóltak rám, hogy miért nem szerkesztem már, de az ahogy a fülemen be, úgy ki is ment.
  S most jövök rá, hogy milyen jó is volt írogatni ide. Olyan, mintha az egész világnak mesélném, azt, hogy mi is történik velem, közben csak pár ember követi a blogot. Nos igen a blog...kis változások lesznek. Nem csak a kutyákról fognak szólni a bejegyzések, hanem saját magamról (akár személyes ügyekről) is . Mert, bármi bajom van, azt leírhatom egy ide. Mintha a blog egy személy lenne, aki minden velem kapcsolatos dolgot meghallgat és figyel rá.
  A bejegyzések most sem lesznek folyamatosak. Attól függ mennyi időm lesz írni. De megpróbálok minél többet írni, mert nem árt, ha az ember nem csak a magyar órákon szedi elő szókincsét és fogalmazza meg őket. Puszi mindenkinek, üdv ujból a blogon!

  Érdekes, hogy egy kutya mennyire tudja fokozni a pillantnyi érzéseidet, állapotodat. Akár negatív, akár pozitív irányba. Persze a pozitívak azért jóval megsokszorozódnak. Például: amikor haladok feléjük..látom az arcukon és érzem hogy mennyire akarnak engem, azt hogy érjek hozzájuk és hogy ők is éreztethessék velem a szeretetüket.., vagy amikor csak egy jó nyálas puszit kapot tőlük, az is elég., , vagy amikor sétálni megyek velük, elengedem..majd össze vissza, eszeveszettül szaladgálnak...de annyira jó érzés látni!. ezek valami felülmúlhatatlan érzések! Nagyon szeretem őket, bár minden nem tökéletes de én így szeretem őket, ahogy vannak :) ♥♥♥