Nagyon rég óta nem írtam ki magamból a dolgokat. Úgy döntöttem most megpróbálom, saját magam miatt. Bár lehet csak kusza össze-vissza mondatok lesznek.
Elfáradtam. Ez már túl sok volt nekem. Lelkileg, érzelmileg teljesen kimerültem.
Nem tudom mit tegyek. Miben higyek és mibe ne. Azt mondják az idő mindent megold. De mi van, ha nekem nincs annyi időm? Mi van ha már elfogyott? 1 évi idő úgy gondolom elegendő volt a várakozásra és vágyódásra.
Milyen rossz, hogy a gondolkodásunk befolyásolja az elkövetkező cselekményeket. Már reménykedni sem merek, mert ha reménykedek, hoy naa hátha jó lesz, sosem lesz úgy. Ha pedig nem, szintén.
Egész nap az ágyba kéne feküdjek, alugyak és kikapcsoljam az agyamat.
De nem tudom.
Folyamatosan ezek a szavak járnak a fejemben: mikor? miért? akarom! fáj! még meddig? stb. - ezekkel együtt elmondhatatlan érzelmek.
"A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át. "
És így van! Érzem és tudom, hogy akarjuk egymást és, hogy részese vagyok az ő szomorúságának, boldogságának és összezavarodásának egyben. Sajnálom...tényleg. De nem tudok mit tenni. Az ember amikor döntést hoz, mindig arra törekszik, hogy a legjobb döntést hozza. Abban a pillanatban, amikor meghozzuk azt a bizonyos döntést, a legjobbnak látjuk. Rossz, ha azt hisszük rosszul döntöttük, vagy hogy a másik rosszul döntött.
"E pillanatban semmire, senkire sem vágyom jobban, mint rád. Ne mondd, hogy nem érzed, hogyan szikrázik köztünk a levegő! Ne mondd, hogy nem égsz ugyanúgy a vágytól, mint én!"
Elfáradtam. Ez már túl sok volt nekem. Lelkileg, érzelmileg teljesen kimerültem.
Nem tudom mit tegyek. Miben higyek és mibe ne. Azt mondják az idő mindent megold. De mi van, ha nekem nincs annyi időm? Mi van ha már elfogyott? 1 évi idő úgy gondolom elegendő volt a várakozásra és vágyódásra.
Milyen rossz, hogy a gondolkodásunk befolyásolja az elkövetkező cselekményeket. Már reménykedni sem merek, mert ha reménykedek, hoy naa hátha jó lesz, sosem lesz úgy. Ha pedig nem, szintén.
Egész nap az ágyba kéne feküdjek, alugyak és kikapcsoljam az agyamat.
De nem tudom.
Folyamatosan ezek a szavak járnak a fejemben: mikor? miért? akarom! fáj! még meddig? stb. - ezekkel együtt elmondhatatlan érzelmek.
"A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át. "
És így van! Érzem és tudom, hogy akarjuk egymást és, hogy részese vagyok az ő szomorúságának, boldogságának és összezavarodásának egyben. Sajnálom...tényleg. De nem tudok mit tenni. Az ember amikor döntést hoz, mindig arra törekszik, hogy a legjobb döntést hozza. Abban a pillanatban, amikor meghozzuk azt a bizonyos döntést, a legjobbnak látjuk. Rossz, ha azt hisszük rosszul döntöttük, vagy hogy a másik rosszul döntött.
"E pillanatban semmire, senkire sem vágyom jobban, mint rád. Ne mondd, hogy nem érzed, hogyan szikrázik köztünk a levegő! Ne mondd, hogy nem égsz ugyanúgy a vágytól, mint én!"
RSS Feed